Férgek tatár
Tartalom
A földgolyót, nagytiszteletu Kertész Uram, egészen belepte már a civilizáció nevu penész, s a férgek, igen, de mennyire, a férgek is furkálóznak benne, nemigen hatolva ugyan mélyebbre a férgek tatár, de annál észvesztobb szaporaságban nyüzsögnek a felszínén — bár irtják egymást megátalkodott-derekasan, most már ennek ellenére mindenütt van belolük légiónyi.
Csak ahol ez elhanyagolt mostoha gyümölcs héja kékes és vizenyos, ott elviselhetobb a féregsuruség ámbár nem intakt ez a vizenyo sem: a sós tócsákban hajóroncsok.
Hát ez, kedves Jehova, a biogazdálkodás átka. Egyáltalán: a laissez faire engedékenysége vagy tán a közönyösség, ha nem egyenesen a kaján cinizmus?! Hadd hozzuk szíves tudomására: Nem fejostehén az égi kassza, hogy az önhibájukból már akár a szakértelem hiánya az ok, akár alapjaiban hibás maga a koncepció is bajba jutott gazdáknak mindegyre csak a hónuk alá nyúljon!
Hát annyira tiszta Kertész Uram lelkiismerete!? Sétáljon és kontempláljon nyugodtan a kert más részein, és süssön ki valami újat.
Higgye el, ez a rothadozó gyümölcs nem húzza már sokáig.
